Nádor György (Győr, 1920. április 23. – London, 1999. január) filozófus, irodalomtörténész, esztéta, vallástörténész. Egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a filozófia tudományok kandidátusa.
Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, Győrben végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiát tanult, és 1943-ban szerezte meg doktori fokozatát. Filozófiai és vallástörténeti tanulmányokat folytatott. Ezzel párhuzamosan zsidó vallástant is tanult a budapesti rabbiképzőben. A II. világháború után a marxizmus befolyása alá került. A Magyar Tudományos Akadémia filozófiai bizottságának titkára volt. 1949-től 1958-ig docensként az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakán tanított. Dogmatikus marxisták részéről heves bírálatok érték Feuerbachról írott könyvét (Feuerbach filozófiája, 1951) és éles kritikát kaptak egyéb írásai is. 1957-től a Gyermeklélektani Intézetben dolgozott tudományos kutatóként. 1964-ben elhagyta Magyarországot és Düsseldorfban élt. 1967–1973 között a Heidelbergi Egyetemen volt előadó. 1973-ban Londonba költözött. Zsidó vallási kérdésekkel és kultúrtörténettel foglalkozott, külföldön német nyelven publikált.
